Miért írok magamról portrékönyvet? Most frankón.
Ez lehetne egy előszó témája is, de azt soha nem olvassa el senki, úgyhogy kezdem ezzel.
Egy cikk jutott az eszembe. Azt hiszem, a Magyar Narancsban jelent meg. Az újságíró feltett egy kérdést.
Amolyan költőit. A kérdés így szólt: kicsoda az a Csemus lmre? Orvos? Tévés figura? Tanító? Gyógyító?
Megmondó ember? Aztán mégis valahol ott lyukadtak ki, hogy a Ki helyett a Milyen jött elő.
Milyen ember vagyok? Milyen ember Csernus Imre? Kíváncsi. Kíváncsi vagyok,
mert soha nem elégszem meg a klasszikus magyarázatokkal. Mindig újra és újra gondolom a dolgokat.
A sablonválaszok, a sablonmegoldások a sablonmagyarázatok soha nem működnek. Legalábbis én ezt tapasztaltam!
Más kell. Ezért kutatok és keresek folyamatosan. Alternatívákat, újabb és újabb ösvényeket.
Amíg nem lettem fényvisszaverő felület az Önök televíziójának a képernyőjén,
soha nem kellett törnöm a fejemet azon, hogy mások milyennek gondolnak.
Elég volt az, amit én magam saját magamról elképzeltem, vagy tapasztaltam.
|
HIRDETÉS FELADÁS ITT ! |